Talán elsőre erősen elfogultnak tűnik a gondolat, hogy nincs még egy olyan ember az autók világában, akinek akkora szerepe volna a hétköznapi utcakép megformálásában, mint a ma 80 éves Giorgetto Giugiaro. Mire a mai írás végére ér a Tisztelt Olvasó, talán megérti, miért gondolom így.
Mario Giugiaro, az apa.
Giorgetto 1938. augusztus 7-én született, Garessioban, Torinótól délre. A hegyekkel körülvett, szűk utcákkal átszőtt tipikus olasz kisvárosban, ahol még a templom is összeépült a mellette álló lakóházakkal, festői környezetet biztosít az ott lakók számára. Ha az ember érdeklődik a művészetek iránt, ez különösen igaz. A Giugiaro család pedig nem szenvedett hiányt az ilyen adottságokkal rendelkező felmenőkből. Luigi, Giorgetto nagyapja templomi freskókat festett, míg apja, Mario olajfestmények alkotásával is foglalkozott a templomok díszítése mellett. Giorgetto ennek köszönhetően hamar megismerkedett az ecsettel és a ceruzával.
Egy a korai rajzok közül.
Tanulmányait is ebben a szellemben folytatta, 14 évesen Torinóba költözött, ahol nappal művészeti iskolába jár, este pedig műszaki rajzolást tanult. 17 évesen már a Fiat Centro Stile-nél rajzolhatott, de az igazi fordulópont 1959-ben, a Torinói Autószalonon következett be.
„Egy ismerősöm a Torinói Autószalonon bemutatott Nuccio Bertone úrnak, akinek megmutattam néhány rajzomat. Megkérdeztem, hogy tud-e nekem valamilyen munkát adni, mert sílécet szerettem volna vásárolni magamnak, ahhoz szeretnék egy kis pénzt keresni. Bertone azt mondta, hogy nagyon szépek a rajzaim, és kaptam is feladatot tőle.
Mint később kiderült, az általa kért rajzokat elvitte az Alfa Romeo központjába, ahol azonnal ráharaptak, ő pedig állást kínált nekem. Azt válaszoltam, hogy bár szívesen vállalnám, de sajnos 3 hónap múlva be kell vonulnom katonának, így nem tudok majd dolgozni. Ne aggódjon, találok megoldást Önnek! – válaszolta.”
Bertone megoldotta a problémát, Giugiaro egy torinói alpesi egységhez került, ahol sokszor a gyakorlatokon sem kellett részt vennie, helyette a Bertone stúdiónak készítette a megrendelt rajzokat, valamint magas rangú katonatisztek és családtagjaik portréit festette – valamit valamiért, ugye. Így történhetett meg az, hogy az álomszép Alfa Romeo Giulia GT-t egy katonai barakkban rajzolta meg. Vitán felül áll, hogy ehhez aztán tényleg kellett a szárnyaló fantázia.
Egy kaszárnyában ilyet rajzolni!
Bertone-nál nagyon jó volt dolgozni, és sokra tartott engem. Franco Scaglione (többek között a gyönyörű Alfa Romeo 33 Stradale tervezője), a munkatársam olyan volt, akár egy művész. Egyik nap jött dolgozni, a másik nap nem, én viszont jóval fegyelmezettebb voltam.
A közös munka 1965-ig tartott, amikor Giugiaro a Ghia stúdiónál kapott vezető beosztású állásajánlatot, dupla fizetésért. Bertone ezt nem akarta kifizetni, így váltott, a helyére pedig Marcello Gandini érkezett (konkurens autós magazinok szerzőinek mondom, hogy Gandini augusztus 26-án tölti be a 80-at).
A szívdöglesztő De Tomaso Mangusta. A Ghia stúdiónál rajzolta meg, ami ma már csak egy Ford felszereltségi szint…
A Ghia stúdiónál is jó mentek a dolgai, olyan autókat alkotott meg, mint a Maserati Ghibli, vagy a vérpezsdítően csodás DeTomaso Mangusta. Giugiaro azonban egyre inkább vágyott a függetlenségre, így 1967-ben saját vállalkozást alapított Aldo Mantovanival, aki jó barátja és kiváló munkatársa volt. A vállakozást Studi Italiani Realizzazione Prototipi-nek hívták, és a felfuttatása mellett Giugiaro továbbra is bedolgozott a Ghia-nak. Aztán 1968-ban az új vállalkozás nevet változtatott: megszületett az Italdesign, ekkortól már csak erre koncentrált Giorgetto.
A 2000-es évek elején kezdtem el komolyabban kutakodni azok után az autók után, amik nagyon tetszettek. A formatervező rovatban rendszerint a Giugiaro név szerepelt, így derült ki, hogy tulajdonképpen rajongója vagyok a műveinek. A Lancia Deltát a világ legszebb autójának tartom, az Alfa Romeo Brerával kapcsolatban pedig minden újságot megvettem, amiben csak egyetlen kép is szerepelt róla. Mindig tetszett a Fiat Uno, vagy a VW Golf első generációja. A Giugiaro által rajzolt Lancia Themával tapasztaltam meg azt, hogy egy autóra legalább négyszer, vagy ötször visszanéz az ember a parkolóban, miután bezárta. Egyszerűen azért, mert szépnek látja.
Az első független alkotása a Bizzarrini Manta volt, ami letaglózta azt, akinek volt szerencséje látni. A 400 lóerős, Corvette-motoros, LeMans-versenyautó alapokra (P538) épített gép megelőzte korát. 3 személyes utastér, extra alacsony magasság és semmihez nem fogható forma jellemezték. Érdekessége, hogy mindössze 40(!) nap alatt készítették el.
Bizzarrini Manta, az első Italdesign autó.
A 70-es években Ferdinand Piëch-nek köszönhetően az Italdesign komoly megbízást kapott, 1974-ben be is mutatkozott a Volkswagen Golf, majd több VW és Audi modell is követte. Ha nincsenek a zseniális formák, talán a VW sem tört volna olyan magasra a következő évtizedekben. Látva a VW formatervezőinek béna próbálkozásait, nem hiszem, hogy megdobbanna a szívünk egy olyan formátlan szappan láttán, míg az „egyes” Golfot maga Giugiaro is az egyik legszebb alkotásának tartja…
A legnagyobb piaci sikert a Volkswagen Golffal érte el.
E mellett persze maradt idő a hazai gépekre is. Alfa Romeo Alfasud, vagy az 1979-es Lancia Delta, a nyolcvanas években a Fiat Uno, később a Fiat Punto, mind-mind Giugiaro rajzasztaláról kerültek az utcákra. Utóbbi három egyébként az Év Autója díjat is elnyerte.
A Lancia Delta, mikor a 70-es évek végén még csak rajzon létezett.
Az Italdesign fennállása óta több mint 200 autót tervezett, így a terjedelem miatt elég bajos volna bemutatni mindent. Kiválogattam viszont néhány típust, amit napjainkban is láthatunk a forgalomban, de talán a hétköznapi ember nem is tudja, hogy mindegyikhez köze van Giugiaro mesternek.
A hétköznapibb autók után következzen néhány különlegesség, ami iránymutatónak bizonyult az évek során.
Giorgetto és fia, Fabrizio ugyan 2015-ben eladták az Italdesign stúdiót az Audinak és a Lamborghininek, de GFG Style néven létrehoztak egy új vállalkozást, és a mester még 80 évesen is alkot. Ennek eredménye az idén bemutatott Sibylla tanulmányautó, amit kínai megrendelésre készítettek. Remélem, még sok újdonsággal lep meg minket Giugiaro mester. Isten éltesse sokáig!
79 évesen sokan szeretnének fele ilyen jót rajzolni.