Reggeli rozsda: Maserati a sivatagból

1001 éjszakányi mese szól a Közel-Keletről, annak kincseiről és csodáiról. Egy különös, fényűző világ, ahol az egyéniség és az egyediség nagyon fontos. Ha valaki épp például az emirátusok utcaképeit szemléli, vagy épp képben van a helyi autós szubkultúrával, akkor ott bizony a felénk ritkaságnak számító luxusautók és a különféle sportgépek már már hétköznapinak számítanak. Az ottani tulajok már úgy versengnek egymással, hogy kinek van a legjobb autója, hogy minél inkább személyre szabatják a különféle gépeket. Nem volt ez máshogy régebben sem, csak akkoriban nem a divatos egyedi fényezések és felnik, illetve bőrfelületekkel lehetett hódítani, hanem egy működőképes alvázra teljesen egyedi megjelenésű autót lehetett szabatni, úgy mint ahogyan egy szabónál varratnak egy öltönyt. 

Az egykori iráni sah, Mohammad Reza Pahlavi óriási autóbolond hírében állt, gyűjtötte a különleges autókat. Az ő nevéhez fűződik az egyik legritkább és legegyedibb Maserati típusnak a létrejötte is. Az ’50-es évek végén a sah megbízta Giulio Alfieri-t, aki a Maserati akkori vezető mérnöke volt, hogy alkosson számára egy olyan egyedi gran turismót, amely a korabeli versenyautók teljesítményével rendelkezik. A szigonyos márkánál természetesen teljesítették az egyedi megrendelést, és a 3500 GT műszaki alapjait, valamint a 450S versenyautó V8-as motorját felhasználva megalkották minden idők legegyedibb és egyik legszebb Maseratiját, az 5000 GT-t. Az eredetileg 4,5 literes motort ötliteresre módosították, szűkebb furatokkal látták el, ugyanakkor megnövelték a löketét. A motor teljesítménye 325 lóerő volt, amelyhez kezdetben négyfokozatú manuális ZF váltót, később ötfokozatút csatoltak.

A motort egyébként 1960-tól Lucas mechanikus befecskendezővel, addig pedig négy Weber karburátorral szerelték, dupla üzemanyagpumpával. A befecskendezős változat némileg erősebb, 340 lóerőt adott le, ez már bőven túlszárnyalta a korabeli F1-es versenyautók teljesítményét. Ugyanakkor Magneti-Marelli mechanikus gyújtást alkalmaztak, hengerenként két gyújtógyertyával. A blokk és a hengerfej is alumíniumból készült. Az első példányt 1959-ben készítették el, a superlegerra vázat és a ráhúzott alumínium karosszériát a Carrozzeria Touring készítette. Egy csodálatos kétüléses kupét alkottak meg, amely máig páratlan a nagy túraautók világában. A második autót Sciàdipersia becenévvel illették, amelyet anno az 1959-es Torinói Autószalonon is bemutattak.

A Maserati nem készített túl sok példányt az autóból, mindössze 33 darabot gyártottak (egyes források 34-et említenek). A legtöbbet, szám szerint 22 autót a Carrozzeria Allemano öltöztetett fel, ezeket Giovanni Michelotti tervezte. Ezen kívül Pietro Frua három 5000 GT-t, a Monterosa kettőt, míg a Michelotti és Bertone stúdiók egy-egy autót készítettek, illetve egyetlen egyet a Ghia is fémjelzett. 

A Ghia által 1961-ben készített kupét eredetileg Ferdinando Innocenti, aki a Lambretta kismotort is tervezte, megrendelésére készült. A szériában ez a kilencedik példány, a külsőt Sergio Sartorelli álmodta meg, amely acélból készült. Már önmagában ez is sokat dob egy ilyen autó értékén, arról ugye nem is beszélve, hogy egyedi darabról van szó. Innocenti később túladott az autón és számos más olasz tulajnál fordult meg.  Az autó történetének következő állomása a ’70-es évekhez köthető, ekkor ugyanis egy másik autógyűjtő, a szaúdi Rubayan Alrubayan-hoz került. Ezt követően 50 évig semmit nem lehetett tudni erről a csodáról, azonban nem régiben előkerült. Igaz, ahogy a képek is bizonyítják, rendkívül ütött-kopott állapotban. Sem a sivatagi homok, sem az egyéb természeti erők nem kímélték ezt az egykoron eredetileg ezüst színben és fekete bőrbelsőben pompázó automobilt. 

Az oldalán lévő arab felirat annyit jelent, hogy elhagyatott, így csoda, hogy az autó nem lett valami helyi vasas áldozata, és sikerült megmenteni az autótörténelem egy igen ritka és megbecsülendő darabját. Szerencsére mondhatni komplett az egész járgány. A hajtáslánc, és talán ez a legfontosabb, teljes egészében megvan.

Az RM Sotheby’s aukciós ház fogja árverésre bocsátani ezt az egyedi, Ghia által alkotott Maserati 5000 GT-t, méghozzá az augusztusi Monterey Car Week keretein belül. Az órájában mindösszesen 15.561 km van, és így elnézve a fotókat azon gondolkodom, hogy vajon mi lenne a legjobb. Restaurálni, vagy konzerválni így, ahogy van? Szerinted? A végére a legfontosabb, újkorában egy ilyen autó a 3500 GT duplájába került, bő 17 ezer dollárba, a nyári aukción nagyjából 500-700 ezer dollár közé saccolják az árát.

Képek, infók: RM Sotheby’s