A Formula-1 története tele van hihetetlenebbnél hihetetlenebb sztorikkal. Legendás versenyzők, furcsa mérnöki megoldások, trükközések a pályán és a pályán kívül is. A száguldó cirkusz enciklopédiájának egyik legérdekesebb fejezete az egykori Jaguar Racing csapathoz fűződik. Egy olyan elképesztő történet, amelynek szinte semmi köze a versenyzéshez, azonban egy hollywoodi szuperprodukcióhoz hasonlatos rablás minden elemét felvonultatja. A helyszín Monaco, autóverseny, filmsztárok sokasága és egy negyedmillió dollár értékű gyémánt, amely szőrén szálán eltűnt, és a mai napig nem került elő. Danny Ocean és bandája? Igen, aki erre gondolt, az fején találta a szöget. Ugorjunk vissza az időben kerek 20 évet, és vessük bele magunkat a Monte Carlói Nagydíj akkori eseményeibe.
Húsz évvel ezelőtt az F1 azért még nagyon máshogy nézett ki, mint most, akkoriban még a versenyek zöme Európában zajlott, nem volt még közel és- távol-keleti őrület, valamint az USA-ban is csak egy futam volt. Monaco mindig is a legkülönlegesebb helyszínek közé tartozott. Pompa, csillogás, a kikötő tele a legdrágább jachtokkal és vitorlásokkal, a méregdrága szállodák előtt a legexkluzívabb sport és luxusautók sokasága. Ez az a futam, amelyre a világhírességek is szívesen látogatnak ki.
A Jaguar Racing (Jaguar-Cosworth néven futottak az F1-ben) akkor már az ötödik szezonját futotta a királykategóriában, azonban az eredmények nem igazán jöttek. A brit márka akkori tulajdonosa, a Ford nem annyira nézte jó szemmel a csapat óriási költségvetését, és a főszponzor, HSBC banknak sem tetszett, hogy nem szerepel túl fényesen a csapat. Nav Sidhu, a brit F1-es csapat akkori kommunikációs igazgatója úgy emlékszik vissza, hogy óriási nyomás volt a csapaton azért, hogy a rengeteg pénz ellenére nem tudnak érdemi eredményeket felmutatni a száguldó cirkuszban. Akkoriban a Ford már nem csinált titkot abból, hogy szeretné eladni a csapatot.
Sidhu akkor azon dolgozott, hogy miként tudná a Monacói Hercegség csillogását kihasználva a lehető legnagyobb hírverést kelteni a Jaguar csapata körül. Miután megtudta, hogy az Ocean’s Twelve című film forgatása már lassan a végéhez ér, és 2004-ben kívánják bemutatni, ezért egy promóciós szerződést hozott össze a film készítőivel. Hogy véletlen-e vagy sem, de a korábbi években erre a hétvégére az istálló a gyémántkereskedő, Steinmetz Grouppal működött együtt. A gyémántkereskedő ezen a hétvégén is a szponzorok között volt. Egy rablóbanda és a gyémántok? Bizony, ez nem túl szerencsés konstelláció!
Gyémántok egy F1-es autón, talán ez is lehetett volna ennek a cikknek a címe. Az Ocean’s Twelve logókba bújtatott Jaguar versenyautók orrkúpján elhelyeztek a nők legjobb barátjából egy-egy darabot. Ezek bizony nem másolatok voltak, hiszen egy gyémántkereskedő nem járatja le magát ilyen vacakokkal, pláne nem Monacóban. Ezek eredeti drágakövek voltak, egyenként nagyjából 250 ezer dollár értékben. Őrültségnek hangzik? Igen, teljes mértékben, de ez a Formula-1, itt bármi megtörténhet.
A megállapodás értelmében a film sztárjai, George Clooney, Brad Pitt és Matt Damon megjelentek a versenyhétvégén a Jaguar boxában, számtalan sajtófotó és felvétel készült. Hollywoodi nagyágyúk és méredrága drágakövek egy középszerű teljesítményt nyújtó F1-es csapatnál, ez akkoriban egy remek PR fogás volt, amivel ellopták a showt a nagyok elöl.
Az F1 szabályzata akkoriban úgy szólt, hogy az autókon a kvalifikációs szakaszon túl már nem lehet semmit sem módosítani, A Williams-BMW-vel versenyző Ralf Schumacher például hiába szerezte meg a 2. helyet az időmérőn, de motorcsere miatt tíz hellyel hátrébb sorolták, ugyanígy járt a Jaguar tapasztalt pilótája, Mark Webber is, aki szintén a szabadedzésen motorthiba miatt állt ki. A gyémántok ezért az orrkúpon már a szabadedzéstől kedve ott ragyogtak a Jaguar Racing autóin.
Mark Webber végül a 11. helyről, a csapattársa, az ifjú osztrák Christian Klien a 14. helyről várhatta a futamot, ami természetesen a lehető legkaotikusabbra sikerült. Monaco nem a gyorsaság miatt érdekes pálya, hanem sokkal inkább a környezet és a pompa miatt. A rajt is csak harmadjára jött össze, először Oliver Panis rajtrácson elakadó Toyotája miatt kellett megismételni a rajtot, utána Jarno Trulli Renaultjából szivárgott a hűtőfolyadék a pályára, ami miatt ismételni kellett. Harmadjára végül sikerült a rajt, de már az első körben volt kieső. A szűk, technikás, ám lassú aszfaltcsíkon egy apró hiba is elég, hogy valaki közelebbi ismertségbe kerüljön a szalagkorláttal vagy a gumifallal. Így járt Klien is, aki már az első körben feladta a versenyt. Monacóban mindenki az első körben próbálja megfogni a legjobb helyet, hiszen a pályán nem sok esély van az előzésre. Klien ütközött Nick Heidfeld Jordan-Fordjával. Az ütközés miatt az első szárnya letört és beszorult az első kerekek alá, így minimális fékezési lehetőségei, és szinte nulla kormányzása marad, amelynek következtében egyenesen szállt bele a Loews hajtűkanyarjának a falába.
A Jaguar orral a gumifalba fúródott, Klien versenyének ezáltal vége lett. Sidhu úgy emlékszik vissza erre a pillanatra, hogy az első felmerült gondolata az volt, hogy „mi van a gyémánttal?” Özönlöttek a sajtótól a hívások, neki is normális esetben a pilótára és az autóra kellett volna gondolnia, de végig a gyémánton járt az esze. Az ugyanis szőrén szálán eltűnt. A csapat csak két órával az ütközés után férhetett hozzá a pályához, és a szabályok miatt az autóhoz sem férkőzhettek hozzá azonnal.
Sidhu a The Guardiannak úgy nyilatkozott, hogy „valaki erről a futamról több mint egy egyszerű F1-es relikviával távozott”. A versenyeken elég gyakran szakadnak le elemek az autókról, amelyek olykor-olykor a közönséghez kerülnek. Lehet, hogy akkor ott szintén ez történt. Az orrkúp pontosan az R5 logó alatt tört el, azon a részen, amelyen a gombméretű gyémánt is helyet foglalt az acél foglalatban. A televíziós felvételeket ezután képkockánként is elemezték, a lassított felvételeken úgy tűnik, hogy az orrkúp ezen része már a falba csapódás előtt is sérült volt, így vélhetően az apró drágakő a Heidfelddel történő ütközéskor, vagy még az előtt lerepült az autóról valahol a Mirabeau környékén.
Ezt erősíti meg James Moy, fotós is, aki a lehető legközelebb helyezkedett el a Loews-kanyarnál. Sok privát fényképet készített a becsapódó Jaguárról, némelyik fotón látszik, hogy már a becsapódás előtt is sérült volt az orr, és hiányzott a gyémánt is. Sidhu anno elmondta, hogy „nem volt a bolygón olyan biztosítótársaság, amely félmillió font értékű gyémántot biztosított volna, amelyet egy nagydíjon versenyeztetnek. De ezt tudtuk, és ez volt az előre látható kockázat, amelyet beleszámítottunk a megállapodásba.”
Igazából nem zavarta a gyémánt elvesztése, sem őt, sem a csapatot, de még a Steinmetz céget sem. Óriásit szólt az egész sajtóesemény, a balesettel pedig anno tele voltak a hírek. Sidhu telefonja a baleset után napokig csörgött, miközben a híradók közvetítették a történetet, és megosztották a Jaguar, a Steinmetz és Ocean’s Twelve nevét szerte a világon, több százmillió emberhez eljutva. Kell ennél több egy marketingesnek? Aligha! A sztori szépsége az, hogy a Steinmetz a futam előtt nem volt egy túlságosan ismert gyémántkereskedő, de így 20 évvel később ma már a világ élvonalába tartoznak.
Így visszagondolva a filmre, egy jelenetben elhangzik Danny Ocean szájából, hogy „éppen ékszert lopok.” De még az is megeshetett, hogy esetleg egy Éji Róka nevű mestertolvaj járt arra pályabírónak öltözve? Szóval bármi is történt, az legenda marad.
Forrás, képek: thedrive.com, formula1.com
