Reggeli rozsda: 22 km-es Запорожець

A KGST autóipar számtalan autóval és autós furcsasággal lepte meg a világot a nagy vasfüggöny összeomlásáig. Azt hiszem, hogy az ukrán Zaporozsec is talán ez utóbbi kategóriába sorolható, amely bár nem volt egy kifejezetten sikeres autó, mégis kialakult egyfajta rajongótábora, amelynek lelkes tagjai a mai napig próbálják életben tartani a különféle záporjózsikat. 

A nagy ukrán autóipari fellegvárban, a Zaporrizsjai Autógyárban (röviden ZAZ, mint Moszkvics) történt meg a legújabb KGST csoda, itt született meg 1958-ban az első ZAZ, amelyet még a Fiat 600 mintájára terveztek és 1960-tól egészen ’69-ig gyártották. Ezt követően jött a nagy csoda még a presztrojka előtt, de már a glasznoszty előszeleként érződő “nyíltság” jegyében született meg az új ukrán népautó, a ZAZ-966, amely erősen emlékeztet az NSU Prinz 4 típusra. 

Az új szovjet automobilban kezdetben még a 887 köbcentis motorral készült, majd később jelent meg a jól ismert 1,2-es motor, amely végigkísérte a típus pályafutását. A 966 mondhatni az ukrán Porsche volt, hiszen ebben is farmotor, léghűtés és hátsókerékhajtás volt. A képeken látható ZAZ egy 968M típus, azaz az utolsó Zaporocsecek egyike, amelyeket 1979-től gyártottak, ezekben már Lada karburátor és papírbetétes légszűrő jelentette a gyári tuningot. 

Rovatunk jelenlegi szereplőjének különlegességét az adja, hogy mindösszesen 22 km van benne, ráadásul egy speciális kivitel, 968MB, amelyet a rokkantak számára fejlesztettek ki, erre utal a szélvédőkön lévő sárga matrica is, illetve a beltérbe pillantva láthatóak az extra karok, amelyekkel a pedálokat váltották ki. Ezeket a modellváltozatokat előszeretettel osztogatták az ukrán, háborúban rokkanttá vált veteránok részére, akik aztán vagy használtak vagy nem, esetleg eladták eladták, de sok végezte így egy garázsba bezárva, befőttként elrakva a “majd jó lesz később” elv alapján  Ez a kis narancs záporjóska viszonylag jó állapotban élte túl az elmúlt bő 25 évet egy viszonylag száraz garázsban, rozsda alig van rajta, inkább csak a por és a pókháló lepte be, nagy szerencséjére mostanában lelték fel valahol Kijevben.

A papírjai sajnos elvesztek, azonban mivel a pótkereke a csomagtartóban kapott helyet, így vélhetően 1991-ből származhat, azaz a Szovjetunió összeomlását követően gördülhetett le a gyártósorról, amelyen 1994. július 1-ig készültek a ZAZ-ok. Még a gumijai is eredetiek, ott virít rajtuk a “Made in Ukraine” felirat. 

Ebben a változatban is az 1,2-es V4-es motor dübörög, amelynek 41 lóereje 32 másodperc alatt gyorsította 100 km/h-ra az ukrán álomautót, amelyben a lélekvesztő száguldás 118km/h-nál végződött.