Az utolsó bukólámpás Ferrari

Az olasz sportautógyár kínálatában a ’60-as évek óta tradicionálisnak mondható, hogy mindig van valamilyen 2+2 üléses V12-es gran turismo. Ezekben a típusokban Enzo Ferrari sportosság iránti elköteleződése egyesül a luxusautók kényelmével, előbbit igazolja az orrban elhelyezett motor és a hátsókerékhajtás, utóbbi vonatkozásában pedig elég bepillantani a beltérbe, ahol egyszerre négyen is élvezhetik a száguldást és a nagy teljesítményt. A Ferrari 456 GT is ezt a vonalat erősíti a 1990-es évek elejéről, azóta eltelt 25 év és az utolsó bukólámpás Ferrari is belépett a klasszikusok közé.

Szokatlan módon kék színben debütált

Három év kihagyás után a 456 GT a 412-es típust váltotta a kínálatban, amelyet először Belgiumban jelentettek be a belga értékesítés 40. évfordulóján, később a hivatalos debütálás az 1992-es Párizsi Autószalonon volt. A fogadtatás pozitívnak bizonyult, a Ferrari részéről pedig bátor lépés volt az autó piacra dobása, hiszen a ’90-es évek elején  a luxusautók piaca eléggé meggyengült. Az új modellt Pininfarina műhelyében álmodták meg, a vonalai Pietro Camardella és Lorenzo Ramaciotti tollaiból származik. A két tervezőt a Daytona formája ihlette, ezért is hosszú az orrész, illetve a hátratolt kabin miatt rövid az autó fara, mindezt alumínium elemek burkolják a csővázas szerkezeten. Egyszerű vonalak jellemzik, sokan a legjellegtelenebb Ferrariként tekintenek rá, még a facebook oldalunkon is volt olyan, aki azt írta, hogy olyan, mint egy Ford Probe. Én úgy fogalmaznék, hogy egyszerűen áttekinthető a formavilága, mégis benne van a kora kilencvenes évek modernitása, az igazi finomság, amitől Ferrari a Ferrari, az pedig úgyis a lemezek alatt rejtőzik.

Az apró részletek teszik Ferrarivá

A típusfetisiszták kedvéért a 456 GT története az F 116 CL gyári kódnéven indult, az autóba a teljesen új fejlesztésű 65 fokos V12-es motort építették, amely 5,5 literjéből 442 lóerőt csaltak elő (motorkód: Tipo F116B/F116C), amelyhez a Bosch Motronic 2.7, később pedig az 5.2 motorvezérlési rendszer is hozzájárult. A típus egyébként a motorja miatt kapta a nevét, a 456 ugyanis az egy henger köbcentiméterben kifejezett űrtartalmára utal, ezzel a maranellóiak egyébként egy régi tradícióhoz is visszatértek a típuselnevezéseket illetően. Ez a motor gyötörte meg a hátsó kerekeket a hatfokozatú váltón keresztül, amelyet transzaxiálisan építettek be, ez a megoldás is visszautal a 275 GTB Daytona típusra, amelyben szintén ilyen hajtásláncot alkalmaztak, csak ott még kevesebb volt a fokozatok száma.

Illetve az a technika, ami a lemezek alatt rejtőzik

1996-ban jelent meg a GTA változat, amelyben az A betű az automatikus váltóra utal, ezt a négyfokozatú egységet az FF Developments céggel közösen fejlesztették ki a Ferrari mérnökei, és a cég történetében ez volt a negyedik automatikus váltóval szerelt autó. Egyébként korának leggyorsabb négyüléses autójának számított a 456 GT, hiszen a V12-es motor képes volt 300 km/h fölé gyorsítani az üresen is 1690 kg tömegű autót. A 456 GT motorja mindemellett 2000-ben és 2001-ben is megszerezte az Év Motorja címet a négy liter fölötti kategóriában.

A varázslat: Feran, ezzel hozták össze az acélt az alumíniummal

1998-ban érkezett el az idő a típus frissítésének, ekkor jelent meg a 456M GT és GTA, a típus nevében az M a Modificata szóra utal. A típus külsején, még ha csak néhány részletében is változtattak, de azért jól megkülönböztethetővé tették a korábbi szériától. Eltűnt a motorháztetőről a két légbeömlő, nagyobb lett a hűtőmaszk, amelybe integrálták a ködlámpákat, ez a korábbi modelleken a lökhárító sarkaira került. Ezen felül fix hátsó spoilert kapott a korábbi aktív helyett, ami 105 km/h sebesség fölött nyílt fel, hogy további leszorítóerőt hozzon létre. Belül megjelent a csúcs Conolly bőr, a rádió a váltókulissza mögül előre került és a Sony fejegységet Beckerre cserélték. A legnépszerűbb szín a Tour de France Blue volt a Daytona ülésekkel kombinálva. 

Variációk egy témára, ahol a teljesítmény a kényelemmel találkozik

Természetesen a 456-os Ferrariból is készültek limitált, illetve egyedi változatok is. A típus utolsó évében jelent meg a 456 Bicolore Scaglietti, amelyet a 2002-es genfi szalonon mutattak be. Ez az autó Michael Schumacher saját 456M GT-je volt, amely számos egyedi átalakításon ment keresztül: egyedi kéttónusú fényezés és bőrbelső, áttervezett műszerek, könnyített Brembo fékek jellemezték. A Carozzeria Scaglietti Program által a tehetős vevők teljesen egyedileg alakíthatták ki a saját autójuk megjelenését, ezekből kevesebb, mint 20 példány készült. A Pininfarina stúdió ezen felül készített négyajtós szedán (456 GT Sedan) és szintén négyajtós kombi változatot is, ez utóbbi a Venice utónevet kapta. Ezeket a változatokat főként Brunei szultánja birtokolja, a kombiból például hét példány készült, amelyből a szultán hatot meg is vásárolt, állítólag darabja került 1,5 millió dollárba. Kabrió is készült a 456 GT-ből, ebből kettőt szintén Pininfarina tervezett a szultánnak, kettő példányt pedig az amerikai R. Straman készített, amelyből egy a nehézsúlyú Mike Tyson garázsában található. Egy targa változat is készült, méghozzá egy 456 GTA alapjain, ez Shaquille O’Neal, az ismert kosárlabdázó tulajdonában van, ebből az autóból kivették a hátsó üléseket, hogy a 216 cm magas Shaq kényelmesen elférjen benne.

Szedán, kombi, spyder

A Ferrari 456M GT és GTA 2003-ig volt az olasz márka kínálatában, a típus teljes  ciklusa alatt a 456 GT-ből 1548 darab, a GTA-ból 403 példány, a 456M GT-ből és GTA-ból 688, illetve 650 darab hagyta el a gyár kapuit. Utódja a 612 Scaglietti típus lett. Apropó nekem is van bő 20 éve egy 456 GT-m, igaz csupán egy 1:43 méretarányú Bburago modell, íme néhány fotó róla.

Ez még Made in Italy 🙂

A legvégére még egy bő 8 perces videó, amin bemutatják a tervezéstől a gyártáson át egészen a kész autóig a 456 GT-t.

Képek, háttérinfók: Ferrari.com