Az operaház Phantomja

13 hosszú év után a Goodwoodban működő Rolls-Royce bemutatta a legnagyobb luxushajójának, a Phantomnak az utódját, amely a típus 90 éves történetében a nyolcadik generációt képviseli. A hűvösen elegáns, méretes és vaskos luxusautó mindig is kilógott a sorból, nem csak a megjelenéséből adódóan, hanem vélhetően az exkluzív vevőkör igényeiből is adódik, hiszen az angol gyártó gyakorlatilag az ügyfél bármilyen  kívánságát teljesíti. 

Első pillantásra úgy tűnhet, hogy az autó csupán az elődjének az alapos ráncfelvarrása, azonban ettől jóval többről van szó, hiszen az új Phantom egy teljesen új platformra épül, amelyet a gyártó „Architecture of Luxury” névvel illet, a terveik szerint a jövőbeli új típusaik mindegyike erre fog épülni, beleértve a hamarosan érkező első Rolls-Royce SUV-t is (igen, SUV). A formai jegyeket illetően csak annyira próbáltak újítani, hogy az ne riassza el a rajongókat, az újdonság az elődjénél ugyan jóval markánsabb megjelenésű, ugyanakkor a forma nagyon egységes. Az orr részről eltűnt a külön nappali menetfény, ez mostantól az első lámpát foglalja keretbe, kissé merészebb a lökhárítón lévő légbeömlő kialakítása és éppen csak másabb a hatalmas fém hűtőmaszk. 

Az alumínium platform alkalmazása egyébként nem jelenti azt, hogy légiesen könnyed autóról lenne szó, hiszen a hosszított változat így is 2,7 tonna tömegű. Ennek mozgatásáról a már jól ismert 6,75 literes V12-es motor gondoskodik, az új Phantomban azonban már két turbó is segíti az 563 lóerő előteremtésében. Ez által 5,3 másodperc alatt futja a 0-100 km/h tempót, a hosszabb változatnak ehhez egy tized másodperccel több kell. 

Persze egy ilyen autó esetében sosem a menetdinamika a lényeges, hanem sokkal inkább a bent ülők kényelme és nyugalma. Ebben viszont ismét kicsit feljebb tolták a lécet az angol mérnökök, ötpontos hátsó felfüggesztés, amelyet önszabályzó légrugók támogatnak, mindez kiegészülve egy az utat pásztázó kamerarendszerrel, amely adatai alapján a számítógép előre felkészíti a futóművet az út egyenetlenségeinek minél gördülékenyebb kisimítására, így a bent ülők úgy érezhetik, mintha csak egy varázsszőnyegen repülnének. 

Mindez persze még semmi, hiszen a bent utazók szinte teljesen el vannak a külvilág minden egyes zajától szigetelve, ez köszönhető egyrészt a dupla üvegezésnek, másrészt a teljes zajszigetelésnek köszönhető. Állítólag 100 km/h tempónál 10%-kal csöndesebb a beltér, mint az elődben volt, pedig már az is lehetett volna süketszoba. 

Az öngyilkos ajtókon is fejlesztettek a komfortérzet javítása céljából, a „The Embrace”, azaz az ölelés  funkció lényege, hogy amikor beül valaki a hátsó ülésre, akkor a sofőrnek vagy a biztonsági embernek, vagy bármelyik személyzeti tagnak elegendő csupán megérintenie az ajtón lévő szenzort, amely ezután szépen lassan, úgynevezett suttogó üzemmódban becsukódik, mintha megölelné az autó utasát. 

Odabent a megszokott, magas szintű Rolls-Royce minőség fogadja a szerencséseket, a legfinomabb bőrök, számtalan faburkolat, fém, illetve karbon felület a vevő igényeire szabva. Ezen túllépve olyan beltéri díszítőelemek közül lehet válogatni, mint az egyedi olajfestmény, a tulajdonos 3D-ben aranyra nyomtatott DNS térképe, vagy a kézzel készült porcelán. Szóval a határ a csillagos ég, konfigurációban, színben, és árban is.