A Ferrari Dino volt az olasz márka első olyan utcai sportautója, amelybe V6-os motor került. Enzo Ferrari nagyon ódzkodott a középmotor elrendezéstől, mondván az olyan autókat a Ferrari tulajok nem volnának képesek biztonságosan kezelni, másrészt a V6-os motor sem az ő világa volt, hiszen a Ferrarik mindig is a V12-es motorról voltak híresek. De a ’60-as években mégis csak beadta a derekát az aprócska, Dino sportautót, amelynek csodálatos vonalait még a Pininfarina stúdióban álmodta meg Aldo Brovarone. Ugyan a Ferrari logót mellőzték az autóról, mivel a Commendatore az olcsó autóktól is frászt kapott, a Dino mégis beírta magát az autótörténelembe. Azóta eltelt 54 év, Enzo már nincs köztünk, sajnos egy ideje a Pininfarina sem tervez Ferrarit, viszont újból van a kínálatban V6-os motor.
Ferrari 296 GTB, a számsor a motorra utal, 2,9 literes (valójában majdnem 3 liter) hathengeres, a betűkombináció pedig a Gran Turismo Berlinetta, azaz a kupé változatot jelöli. Ami első látásra megfogott, hogy végre egy szép Ferrari. Akárhányszor az elmúlt években a márka új modelljei kerültek porondra itt az oldalunkon, mindig csak panaszkodtam, hogy mennyire hiányzik Pininfarina. Végre sikerült egy szép, egyszerű letisztult vonalvezetésű autót rajzolniuk. A gyáriak elmondása szerint a 250 LM ihlette az új formatervet.
A járgány motorja teljesen új fejlesztés, nem a Maserati V6-osát vették kölcsön. Ráadásul ezen a motoron elsőként a turbófeltöltők a 120 fokot bezáró hengersorok belső oldalára kerülnek, így kompaktabb méretű a szív és a súlypont is alacsonyabbra került. A motor egyébként nem a gyengeségéről lesz híres, hiszen 663 lóerőt produkál. Ez azonban önmagában nem volt elég a mérnököknek, és sajnos valahol közbeszólt az emissziószabályozás is, ezért a hajtásáncban helyet kapott egy elektromotor is. A villanymotor 167 lóerőt tud, így összesen 830 lóerő jut a hátsó kerekekre a nyolcfokozatú duplakuplungos automatikus váltóművön keresztül. Ugyanez van az SF90, a Tributo, a Roma és a Portofino modellekben is.
Ezekkel a paraméterekkel az új kis Ferrari 2,9 másodperc alatt futja a százat, 7,3 alatt már 200 km/h-nál áll a mutató, a vége pedig 330 km/h lehet. Ez egyébként a relatíve alacsony tömegnek is köszönhető, az Assetto Fiorano csomaggal kiegészítve, ami több szénszálas elemet, Lexan hátsó ablakot és a Michelin Sport Cup 2 R abroncsokat tartalmazza, szóval 1470 kg-ban áll meg az üres tömeg.
Tisztán elektromos üzemben 25 km-t tud elgurulni az új Ferrari sportgép, ezt egy 7,45 kWh kapacitású akkunak köszönheti. A piacon talán csak a McLaren Artura jelenti az egyetlen vetélytársat, amely hasonló paraméterekkel rendelkezik.
A beltér is az új időknek megfelelő szellemiségben készült. A digitális műszerfalat az SF90 Stradaléból emelték át. Ez már nekem azért kevésbé tetszik, de ezt most ebben az esetben a formatervvel ellensúlyozták. Személy szerint a hátsó rész tetszik kifejezetten, a lámpák és a középen kivezetett kipufogó igen hangsúlyos. A legtrükkösebb eleme is itt található az autónak, a hátsó lökhárítóból bújik elő az aprócska szárny, ami automatikusan felnyílik, ha több leszorítóerőre van szükség.
Az árát egyelőre nem közölték, de mivel, hogy ez a legkisebb modell a kínálatban, ezért feltehetően itt lesz meghúzva az új belépőszint, mondjuk úgy 40 millió környékén. A hajtáslánc egyébként a jövőben más modellekben is meg fog jelenni, állítólag a következő típus a márka első SUV-ja lesz, ami ugyanezt szívet fogja kapni. Arra az autóra 2022-ben számíthatunk. Enzo Ferrari meg forog a sírjában?
Forrás, képek: Ferrari
