O.S.C.A 1600 SP
A Maserati fivérek már a 20 század derekán részesei voltak az autók világának, különös tekintettel az autóversenyzésre, ami a fő hajtóerejük volt. Az 1914-ben Bolognában megalapított kis műhelyük gyorsan virágzásnak indult. Az általuk készített versenyautók pedig nem egyszer okoztak meglepetést a nagyobb márkáknak,illetve törtek borsot a másik nagy olasz istálló tulajdonosa, Enzo Ferrari orra alá. Bő két évtizednyi jól menő időszak után, 1937-ben mégis kénytelenek voltak eladni cégüket Adolfo Orsi-nak. Ekkor a Maserati új székhelye Modena lett, ezzel is tovább bosszantva Ferrarit, a fivérek pedig további tíz évig működtek közre az új járgányok megalkotásában. Az Orsi által kötött szerződésük lejárta után ismét saját autós vállalkozásba fogtak, és megalapították az O.S.C.A márkát, amelynek a legutolsó autójáról lesz most szó.
O.S.C.A, azaz Officine Specializzate Costruzione Automobili—Fratelli Maserati S.p.A., a szép hosszú nevű vállalkozás ismét a versenyautók fejlesztését tűzte zászlajára. A márkát a három megmaradt Maserati testvér, Ernesto, Ettore és Bindo alapította. Mögöttük számtalan versenytapasztalat és a járművek iránti végeláthatatlan szenvedély. Mivel mindig is kedveltem a Maseratit (aki jól ismer, az tudja, hogy miért), ezért történelmének minden apró morzsája érdekel, és ha úgy vesszük, akkor a szigonyos márka múltjának egyik mellékágaként is tekinthetünk az O.S.C.A-ra.
Szóval az 1947-ben alapított márka égisze alatt ismételten versenyautók készültek, általában barchetta karosszériával, de készült azért pár berlinetta is. Az olasz és a nemzetközi versenyeken az autók egyre jobban és jobban szerepeltek. A volán mögött olyan neves pilóták körözték le a Porschékat, Ferrarikat, illetve Maseratikat, mint Sir Striling Moss vagy Luigi Villoresi. Viszont nem szeretnék hosszasan kitérni a cég történetére, azt talán majd egyszer. Sokkal inkább arról szeretnék most mesélni, hogy milyen is volt az utolsó O.S.C.A és miért is volt rá szükség.
A Maserati fivérek az 1950-as évek második felére ugyanazokkal a problémákkal küzdöttek, mint 30 évvel korábban. Csökken a kereslet a versenyautók iránt, ezért valamit tenniük kellett a fennmaradásért, vagy különben bezárhatták volna az üzletet, legrosszabb esetben eladják. Ez utóbbi egyébként meg is történt., de erről egy kicsit később.
A sztoriban a Fiat neve is felbukkan, a legnagyobb olasz autógyártó az ’50-es évek végén mutatta be a Pininfarina által tervezett 1200/1500/1600-as széria kupé és kabrió változatait. Az 1958-as Torinói Autószalonon mutatták be a Fiat-OSCA 1500 GT-t. Az „S”, azaz sport változatokat (1500 és 1600) az O.S.C.A által készített dupla vezértengelyes motorokkal látták el. Ezek a motorok valójában Fiat származékok voltak, de a Maserati fivérek jócskán továbbfejlesztették mindkettőt. Egészen pontosan az 1500 ccm-es változatból indultak ki, amely 80 lóerőt adott le,majd az 1600 ccm-re növelt változat már 90 lóerőt produkált, amelyek a könnyű berlinetta és spider karosszériákat játszi könnyedséggel mozgatták. A Fiatnak történő motorszállítás átmenetileg jól jött a cégnek.
1960-ban az idősödő testvérek, – ekkor Ernesto 62, Ettore 66, Bindo 77 éves volt – úgy látták, hogy a túlélés egyetlen útja lehet, ha utcai sportautót gyártanak, amely azért versenycélokra is alkalmas.. A remek és már bizonyított 1,6 literes motort beépítették egy Zagato által tervezett kupéba. Az alap változatot egyébként a Fissore készítette. Sajnos az FIA-tól a homologizációt csak 1962-re kapták meg, amire már egy kissé elavultnak számított ez a típus. Viszont addig az O.S.C.A 1600 GTZ remekül szerepelt a különféle hegyi versenyeken. A 140 lóerőre tuningolt motorja és független kerékfelfüggesztésének köszönhetően kifejezetten dinamikus és jól vezethető autóvá tette.
Ezen felbuzdulva egy új versenyautót is elkezdtek fejleszteni. A teljesen új csővázas szerkezetbe beépítették a GTZ komplett hajtásláncát, amelyet addig szokatlan módon, de a saját tervezésű és építésű karosszériájukba csomagoltak. A végeredmény az áramvonalas 1600 SP lett, amellyel az 1963-as Le Mans-i 24 órás futamon terveztek elindulni. Sajnos azonban az élet ismételten közbeszólt, az anyagi gondok miatt a három Maserati fivér ismételten cégük eladására kényszerült.
1963-ban Domenico Agusta gróf vette meg az O.S.C.A mindenségét. A grófot nem is annyira az autók, mind inkább a felhalmozott mérnöki tudás érdekelte a cégben, ami az MV Agusta további fejlesztésére fordíthatott. A versenyautó fejlesztése abba maradt, soha nem állt fel a rajtrácsra. Ernesto Maserati az 1960-as évek végéig megtartotta az autót, majd fiának, Alfieri-nek ajándékozta,aki a mai napig nagy becsben tartja. Az O.S.C.A 1600 SP azóta is eredeti állapotában van, még sosem restaurálták és olykor feltűnik néhány exkluzív concours-on.
1966-ban a Maserati fivérek végleg elhagyták a márkát, ezzel befejezve autóipari pályafutásukat. Életművük különleges és megismételhetetlen, hiszen két autómárkát és számos legendás típust is adtak a világnak. Lelkesedésükből és az autók iránti rajongásukból talán még maradt valamicske a mai Maseratiban is. Talán ez az, ami miatt annyira kedvelem én is a szigonyos autókat. Az O.S.C.A 1967-ben szűnt meg véglegesen.
Forrás, képek: oscaownergroup.com, ultimatecarpage.com
A cikk elkészítése kb. 8 órát vett igénybe.
